Ha úgy érzed, néhány havonta nyílik egy új specialty kávézó Budapesten, az azért van, mert tényleg így van. Kelet- és Délkelet-Európa lett az elmúlt három év legnagyobb regionális áttörése, Budapesten pedig már 162 specialty kávézót számlálunk, az V. és VII. kerülettel mint központtal, míg a belső kerületek adják hozzá a legtöbb új helyet. És nem vagyunk egyedül: Prága 290-nél tart, Bukarest 222-nél — ez a legnagyobb egyvárosi szám Kelet-Európában —, Varsó pedig 144-nél.

Van erre egy világos magyarázat. Egy egész generáció tanulta ki a szakmát Berlinben, Londonban vagy Koppenhágában, majd hazatért. Aki öt évet töltött egy komoly pörkölőben külföldön, az az operatív fegyelemmel és a nagykereskedelmi kapcsolatokkal együtt érkezik vissza, így az első naptól minőségi kávét tud beszerezni — az albérletárak pedig alacsonyabbak, mint azokban a városokban, ahol tanult, ami teret hagy a kísérletezésre. Pontosan ez a kombináció, az importált sztenderdek és a helyi szabadság viszi előre a szcénát.

Ami még érdekesebbé teszi, az az, hogy mennyire fiatal még ez a piac. A specializált kispörkölők gyorsan terjednek Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Romániában, miközben a régiót még mindig a multinacionális cégek és a mainstream márkák uralják. Eközben az eredeti third wave városok — Portland, Melbourne, Stockholm, Koppenhága — nagyrészt megálltak a növekedésben, ahol a meglévő szereplők inkább konszolidálnak, semmint hogy újak érkeznének. A növekedés elmozdult, és ide érkezett meg.

Aki Budapesten kávézik, annak ez a lehető leggyakorlatiasabb módon jó hír. Több pörkölő azt jelenti, hogy jobb zöldkávé érkezik az országba, erősebb a verseny a minőségben, és több olyan ember van, akit tényleg érdekel, mi kerül a csészédbe. Mi a kezdetektől ebben a változásban pörkölünk, és a legjobb az egészben, hogy még mindig az elején járunk.